1927-ben az Országos Társadalombiztosítási Intézet vásárolta meg a területet.
Átalakítás és bővítés után 1929. június 3-án Horthy Miklós Munkásszanatórium néven nyílt meg a 160 ágyas intézmény. 1950-ben, mint Állami Szanatórium az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá került, melyet 1951-től a Fővárosi Tanács, 1990-től a Fővárosi Önkormányzat vett át. Az 1990-es évekig az emésztőszervi, anyagcsere bántalmakban szenvedők, valamint ezen betegségek miatt operált betegek utókezelésére szakosodott szanatóriumként működött. Az 1995-től kezdődött szakmai átszerveződés során az addigi rekreációs szanatóriumi ellátás helyett a fogyatékos és rokkant emberek rehabilitációja lett a intézmény profilja. Szakkórházunk 2012-ben került az Emberi Erőforrások Minisztériuma fenntartása, állami irányítás alá.
A gasztroenterológiai és geriátriai osztály strukturális és szakmai átalakítása mellett az ez időre elkészült hidro- és balneoterápiás lehetőségekre építve megszerveztük a mozgásszervi rehabilitációs osztályt, melynek kialakítása messzemenő átalakításokat igényelt a szakkórházzá vált intézmény humán erőforrás koncepciójában és a tárgyi feltételekben egyaránt. Az intézmény szakkórházzá válásának időpontja 1998-ra datálható.A korábban bevezetett Lepence forrás termálvizének gyógyvízzé nyilvánítását követően 2006-ban a kórház gyógyfürdői státusra is emelkedett.
A kórház energetikai korszerűsítése és akadálymentesítése mellett az évek során sikerült a kórház parkjában festői környezetben elhelyezkedő kápolna rekonstrukciója, mely során az épület ablaktábláit Köblitz Birgit nemzetközi hírű üvegművész különleges technikával készült üvegképeivel újították fel.Erdő Péter bíboros, prímás, az esztergom–budapesti főegyházmegye érsekének ajánlása alapján 2014-ben nyertük el a Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház megtisztelő nevet.
